Prológus

Prológus

"Egy tejfölszőke, göndör fürtös kislány játszik egy barna, dús hajú kisfiúval. Nevetnek. Aztán hirtelen megváltozik a helyszín. Egy iskolában teremnek. A padban ülve, szótagolva olvasnak. Mikor elrontják, egymásra mosolyognak. Boldogok. A látomás megint változik. Két, tizennégy év körüli kamasz között elcsattan az első csók. Miután eltávolodnak, megszólal a csengő. Órájuk lesz. Angol. Aztán egy újabb kép tűnik fel. A lány zokogva ül szobájában, és egy lapot tart a kezében. A tintával írt betűk elfolytak a könnyektől, s bár a falak vidám színűek, a teret szomorúság és depresszió lengi be. A levélben a fiú megüzeni, hogy el kellett költöznie. Tehát a sorok írója akkor már távol van. Hamarosan egy újabb régi film villan be. A lány végre mosolyogva vesz ki egy borítékot a postaládából. Megnyugodott, hiszen folyamatosan kapott a fiútól. Aztán a fiatal nő lesokkolódva, teljesen összetörve áll poszterekkel kitapétázott hálójában. A következő pillanatban a dühtől üvöltözve tépi le azokat. Nem akarja elhinni a hírt." Hogy mi az? A fiút meggyilkolták. S hogy ki ez a lány, akivel mindez történt? A válasz egyszerűnek tűnik, de mégsem könnyű kimondani… Én. Ez az én történetem. Az enyém. Sokszor úgy érzem, egy színpadra írt drámában élek. És ez még nem minden…